Sakkfigura, bérleti szerződés és irodaház alaprajz egy tárgyalóasztalon.
A sikeres irodabérleti tárgyalások alapja a stratégia.

Stratégia mindenekfelet, amikor stratégiával tárgyalunk!

június 15, 2026

Történet előzménye

Egy belvárosban működő ügyvédi irodáról van szó, akik körülbelül 650 m² irodaterületet béreltek.

Az előző hosszabbításkor szerettek volna visszaadni körülbelül 180 m²-t, mert a teljes területet már nem használták ki megfelelően. A bérbeadó azonban ezt nem támogatta.

A válasz gyakorlatilag ez volt: „Vagy kibérlik az egész emeletet, vagy mehetnek másik irodát keresni.”

Abban az időszakban azonban teljesen más piaci helyzet volt. Kevesebb volt az alternatíva, kisebb volt az üresedési ráta, a bérlők mozgástere sokkal szűkebb volt.

Így végül egyfajta kényszerhelyzet alakult ki: maradtak, és tovább bérelték azt a plusz 180 m²-t is, amit valójában már nem használtak.

Ez három éven keresztül folyamatos veszteséget jelentett számukra. Többször próbáltuk albérletbe adni a területet, de egyszer sem sikerült megfelelő megoldást találni rá.

Amikor ezt az információt megtudtam, több alkalommal próbáltam kapcsolatba lépni az office managerrel. Küldtem e-maileket, próbáltam bemutatni, hogy a piac időközben teljesen megváltozott, és most már sokkal erősebb tárgyalási pozícióból lehetne nekimenni a következő hosszabbításnak.

Valahogy azonban az információ vagy nem jutott el a döntéshozóhoz, vagy nem kaptam rá érdemi reakciót.

Egy ponton úgy éreztem, hogy ebből így nem lesz előrelépés.

Végül megszereztem az ügyvédi iroda vezetőjének telefonszámát és felhívtam.


Mi volt a stratégiám?

1. Tudtam, mi fáj a bérlőnek

A legfontosabb információ az volt, hogy a cég három éve fizetett egy olyan 180 m²-es területért, amit valójában nem használt.
Ez nemcsak pénzügyi veszteség volt, hanem egy folyamatos rossz érzés is számukra.

A legtöbb cégvezető pontosan érzi, amikor hónapról hónapra olyan költséget fizet, aminek nincs valódi értelme.


2. A piac teljesen megváltozott

Közben az irodapiac is elkezdett átalakulni.

Nőtt az üresedési ráta, több lett az elérhető terület, és egyre inkább látszott, hogy a piac kezd a bérlőknek kedvezni.

Magyarul: a bérlők alkupozíciója jelentősen erősödött.

És ez nagyon fontos. Mert a piac változása önmagában még kevés.

A piacot „be kell vinni” a tárgyalóasztalhoz.


3. Volt egy nagyon erős alternatíva a piacon

A stratégiában kulcsszerepe volt egy Váci úti, magas minőségű irodaháznak is, ahol körülbelül 7–8 EUR/m²/hó + ÁFA árszinten kínáltak területeket. Ez abszolút piaci ár alatt volt.

És ami még fontosabb: nem csak elméleti alternatíva volt, hanem egy teljesen reális költözési opció.

Két irodaház építészeti illusztrációja egymás mellett összehasonlító elrendezésben.

4. A bérbeadó félelme

A negyedik pont a bérbeadó félelme volt.

Röviden: a bérbeadó legnagyobb félelme az, hogy elveszíti a bérlőt.
Ez elsőre egyszerűnek hangzik, de valójában az egyik legerősebb tárgyalási tényező egy irodabérleti folyamatban.

Erről lentebb részletesebben is írok, mert szerintem nagyon sok bérlő nem látja át igazán, hogy a bérbeadó oldalán ez mekkora kockázatot jelent.


5. Pont jókor kezdtük el a tárgyalást

Ez az egyik legfontosabb része az egész történetnek. Volt időnk. És ez kulcsfontosságú. Nem az utolsó pillanatban estünk neki a piacnak, nem időnyomás alatt kezdtünk el alternatívákat keresni.

Volt elegendő idő:

  • megnézni a piacot,
  • tárgyalni más irodaházakkal,
  • összehasonlítani a lehetőségeket,
  • és akár ténylegesen el is költöztetni a bérlőt.

Ez óriási különbség.

Mert amikor a bérbeadó érzi, hogy a bérlőnek nincs ideje, akkor az egész tárgyalási pozíció meggyengül.

De amikor azt látja, hogy:

  • van idő,
  • van alternatíva,
  • és van valódi döntési lehetőség,

akkor teljesen megváltozik a dinamika.


Mitől fél valójában a bérbeadó?

Sokan azt gondolják, hogy a bérbeadó legnagyobb félelme az, hogy egy kicsit olcsóbban kell kiadnia az irodát. Pedig ez általában nem igaz. A legnagyobb félelme az, hogy elveszíti a bérlőt. Mert amikor egy nagyobb bérlő kiköltözik, akkor a tulajdonos nemcsak a bérleti díjat veszíti el.

Az üres terület után sok esetben továbbra is neki kell fizetnie:

  • az üzemeltetési költségeket,
  • a közös területi díjakat,
  • a fenntartási költségeket,
  • újrabérbeadáshoz tartozó ügynöki díj,
  • kialakítási hozzájárulás
  • és közben még az újrabérbeadás kockázatát is vállalja.

És ez hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Minél nagyobb egy terület, annál nagyobb a kockázat.

Ez hasonló egy lakáskiadáshoz. Ha kiköltözik a bérlő, akkor nemcsak a bérleti díj tűnik el, hanem a közös költség és minden fenntartási teher is a tulajdonoson marad.

Csak irodapiacon ez sokszor milliós nagyságrend havonta és tovább tart bérbeadni.

Ezért van hatalmas ereje annak, amikor egy bérlőnek valódi alternatívája van.

Mert a bérbeadó pontosan tudja: ha elveszíti a bérlőt, annak komoly ára lehet.


Bérlőképviseletnél mire figyelek?

Tanácsadóként számomra az egyik legfontosabb feladat az, hogy megteremtsem azt a környezetet, ahol a bérlő minden oldalon a lehető legerősebb pozícióból tudjon tárgyalni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:

  • megvizsgáljuk a maradás lehetőségét,
  • megnézzük a versenytárs irodaházakat,
  • összehasonlítjuk a teljes költségeket,
  • és fenntartjuk a versenyhelyzetet.

A kommunikáció pedig kulcskérdés. A tárgyalás során sokszor nem az számít, mi az igazság, hanem az, hogy a másik fél milyen pozíciót érzékel.

A bérlőképviselet legnagyobb hozzáadott értéke sokszor nem maga a költözés, hanem annak a valós lehetősége, és ez nagyon fontos különbség.

Egy jó bérlőképviselet nem arra épül, hogy mindenáron elköltöztessük a bérlőt.

Hanem arra, hogy:

  • a meglévő helyén,
  • vagy egy új irodában,

a lehető legjobb feltételeket kapja.


Bérlői hozzáállás

Egy ilyen stratégia nagyon könnyen össze tud omlani. Elég egy rossz mondat.

Ha a bérlő azt kommunikálja:

  • hogy nincs valódi alternatíva,
  • hogy biztosan maradni akar,
  • vagy hogy időnyomás alatt van,

akkor a tárgyalási pozíció gyorsan gyengülhet.

Ebben az esetben azonban történt valami érdekes.

A megtekintett versenytárs irodaház annyira megtetszett a bérlőnek, hogy egy idő után már nem csak tárgyalási eszközként tekintett rá. Valódi opciónak kezdte érezni. És ez mindent megváltoztatott. Mert onnantól nem „eljátszott” versenyhelyzet volt, hanem valódi.

A végére gyakorlatilag már nem is nekem kellett tárgyalnom. A bérlő maga kezdte lefelé alkudni az árakat, én pedig inkább koordináltam és támogattam a folyamatot. És szerintem ez az egyik legjobb érzés egy bérlőképviselő számára, amikor a bérlő valódi tárgyalópartnerként ül az asztalnál és már nem kiszolgáltatott félként.


Zárás

Az irodabérleti tárgyalásoknál sokszor nem az iroda a legfontosabb kérdés.

Hanem a stratégia és az idő.

További hasznos bejegyzések

Szakértői cikkeink segítenek eligazodni az irodakeresés, bérlőképviselet és szerződéskötés legfontosabb kérdéseiben.